Nem csoda, hogy a gépészeti munkások mindig keresik a frizálási folyamat fejlesztésének új módjait, és a leggyakrabban előforduló két módszer a Climb Milling (emelkedő frizálás) és a Conventional Milling (konvencionális frizálás). Ezek alapvetően ugyanazok a vasmetszési folyamatok egy frizálógépen vagy frizálón keresztül, de teljesen más eljárásokkal érik el a végső eredményüket. A tárgyalási stratégia segítségével a frizálási folyamatot maximum 50%-kal gyorsabbnak tehetjük, mint a konvencionális IPM-t az emelkedő vagy lefelé haladó módszerek esetén. Ez a cikk részletesen megvizsgálja mindkét metszési módot, és bemutatja, hogyan használhatók a szerszámok kapcsolatban az egyik vagy másik módszerrel, ha lehet. Az emelkedő frizálás és a konvencionális frizálás közötti fő különbség abban áll, hogy az egyik esetben (emelkedő frizálás) a metszési erő és a munkadarab mozgása ugyanazon oldalon fordul elő. A konvencionális frizálásnál a metsző forgást a munkadarab mozgásának irányával ellentétesen végezi, és a metszési erők tendenciája a munkadarab és a porcikák lefelé irányított metszési erők felé mutat, amely hozzáadja a metszési erőt, amely eltávolítja a porcika alsó felét messzebbre a tetejétől. Az eredmény mindig zúgás, és ennek következtében rosszabb részfelület, valamint eszközkihasznosítás. Az emelkedő frizálás során a metsző fordulati irányát a konvencionális frizálás során fordítva végzik, de felfelé irányuló metszési erőket termel, amelyek távol tartják a munkadarabot. Előnyök: Sima, magas minőségű felületi befejezés; növekvő eszközélettartam kevesebb kihasználással és sérüléssel a metszési éleken. Kisebb zúgás. Hiba: Az emelkedő frizálás inkább forró porcikát termel, mint a tradiicionális frizálás. Ha a géped nem képes tolerálni a magasabb hőmérsékletű szinteket, akkor akadályozza hatékony hűtését is, valamint a munkadarab méreteit a térmodilatáció miatt.